A holland stílus?

 

     Győzött a labdarúgó válogatottunk az Európa bajnok ellen, és ez nagy öröm. Az úja kapitány bemutatkozása tehát jól sikerült, amihez gratulálok. Annak már kevésbé örülök, hogy lépten ? nyomon azt hallom, hogy ?na látjátok, jött Koeman és vele itt a holland stílus, no és az eredményesség?.

   Na, nekem ez egy kicsit vicces, mert az alatt a néhány nap alatt, amit Koeman a válogatottal töltött, semmiféle új stílust nem lehet begyakorolni. A rövidpasszos játék, amit most kiemelnek az okosok, nem új találmány, eddig is létezett, csak mi nem voltunk képesek hatékonyan alkalmazni. Most bejött, de ennek semmi köze Koemnahoz, hiszen ugye nem gondolja senki azt, hogy az előtte lévő kapitányok azt kérték a játékosoktól, hogy menjetek ki, és rugdossátok előre a labdát, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle?

   Azon túlmenően, hogy gratulálok a válogatott összes játékosának, és vezetőjének, azt szeretném, ha nem esnénk át a ló túlsó oldalára. Maradjunk a földön, és a helyén kezeljük a dolgokat.

   Egyáltalán nem lebecsülve a csapat játékát, azért ha reálisan gondolkodunk, bátran kijelenthetjük, két részre kell osztani a látottakat. A találkozó első félideje a gyorsan felejthető kategóriába helyezhető, hiszen a görögök sétálgattak a pályán, mi pedig nem mertünk ? nem tudtunk ? semmi meglepőt kitalálni. A holland stílus ekkor abban jelentkezett, hogy támadásépítés helyett passzolgattunk ? általában hátra ? és ezt bátran tehettük, mert a görögök annyira meglepődtek azon, amit láttak, hogy meg sem támadtak bennünket. A görögök nem akartak, mi pedig nem mertünk iramot diktálni, így aztán amolyan unalmas, ötlettelen sétálgatás volt a pályán. A félidő végén a vendégek ?találtak? egy gólt, és annyi?

   A második félidő már hozott futballt. Ez annak volt köszönhető, hogy a játékosok rájöttek arra, nem mindegy mi lesz a végeredmény, nem mindegy mit mondanak majd a szurkolók, gyerünk, kezdjünk el játszani, tegyük oda magunkat, és akkor bármi lehet a végén. Dzsudzsák gyors gólja megadta az alaphangot, és attól kezdve, okosan, ötletesen, szépen, és főleg eredményesen játszott a válogatott. A félelem eltűnt a játékunkból, és a srácok azt adták, amit tudásuk alapján joggal várunk tőlük. Volt iram, volt ritmusváltás, kapura lövés, parádés csel, vagyis, kérem szépen, futballoztunk, és ez nagy dolog. Még akkor is, ha a görögök továbbra is csupán edzőmeccsnek tekintették a találkozót, és amikor látták, mi másképpen gondoljuk, alig várták, hogy a bíró lefújja a találkozót.

   Szép volt fiúk ? hangzott a dicséret a meccs végén ? akár az olaszok ellen ? és megérdemelték a srácok. Az Európa bajnokot legyőzni elismerésre méltó.

Koeman jött, látott és győzött. Vagy egyenlőre mégsem?

   Na igen, ez a csapat Várhidi kapitánnyal is képes volt szépen, okosan futballozni, és legyőzni a világbajnokot. A játékos keret ? egy-két kivétellel ? nem változott, a bravúros győzelem is megvan, a folytatást meg még nem tudjuk?

 

 

 

Oldalmenü
Naptár
Diavetítő